“…tányérokat, üvegeket, bútorokat is terveztem…”

1896-ban egy budapesti magánlakásban megnyitották egy festőművész kiállítását. A produkciónak nem volt túlzott sikere, a hazai kritikát nem érdekelték sem a képek, sem azok kedvező párizsi fogadtatása. Egy pasztellképet gróf Andrássy Tivadar mégis megvásárolt, és fittyet hányva a kritikusok véleményének, egy egész ebédlő megtervezését, kivitelezését rendelte meg a festőtől, Rippl-Rónai Józseftől.

„Nemcsak a pikturámhoz stílusban közel álló szőnyegeket, hanem ízlésemnek megfelelő módon tányérokat, üvegeket, bútorokat is terveztem, ami ebben az időben nagyon feltűnő, majdnem egyedülálló dolog volt” –írta később Rippl.

A festő iparművészeti kísérleteit a hivatalosok megmosolyogták, értetlenül fogadták. Erről később így emlékezett:

„Emlékszem, különösen az Idealizmus és realizmus című képszőnyegemet nagy ambícióval csináltuk… Szépnek ígérkezett és igen eredetinek: zöld és sárga harmónia, új színek, merész elhatározással megállapítva. Hittünk abban, hogy nem mindennapi lesz, talán még meg is veszi a kormány. Dehogy vette. Hiszen a hivatalos nagyságok még ilyet nem láttak, és ha nem láttak ők, a mindenlátók, akkor az csak ostobaság lehet. Így volt csakugyan: elküldtem, visszaküldték.”

De 1896-ban megadatott a nagy lehetőség: bútorokat, szőnyegeket, étkészleteket tervezhetett egy gróf budai palotájába. Az ebédlő különlegessége egy világító mennyezet volt, amely Tiffany-üvegből volt összeállítva és felhős égboltnak tűnt. Az ablaküvegeket Róth Miksa tervezte. Különlegesen becses darab volt a kandalló fölött látható falikárpit (Vörös ruhás nő), amelyen a fiatal grófnő karcsú alakja tűnik fel, természetesen virágok között. A szőnyeg Rippl feleségének, a francia származású Baudrion Lazarine-nak keze munkája. Állítólag a gobelint Lazarine 4 éven keresztül hímezte, sőt, még a fonalakat is saját kezűleg festette meg természetes alapanyagokkal.  Az étkészlet nem is készülhetett máshol, mint a pécsi Zsolnai gyárban.

A palotát 1910 körül, a gróf halála után felszámolták, az ebédlőt pedig a tiszadobi Andrássy-kastélyba szállították. Az első és a második világháború alatt a berendezés sajnos szinte teljesen tönkrement, közülük a falikárpit az Iparművészeti Múzeumban látható.

Korabeli fotók az ebédlőről, a grófról és a grófnőről, a berendezési tárgyakról.

Reklámok

2 című bejegyzés ““…tányérokat, üvegeket, bútorokat is terveztem…”” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Lazarine Baudrion a Vörös ruhás nő faliképet nem csomózta, hanem HÍMEZTE! Méltó utóda Kolozs Ágnes – sok irányú tehetséggel megáldott művész – hímezte (éveken át!) azt a HŰ rekonstrukciót, amely a Rippl-Rónai látogatóközpont Andrássy-ebédlőjében látható.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s