Adele

Nemrég mutatták be a Hölgy aranyban c. filmet, amely  Gustav Klimt egyik legismertebb festményének történetét dolgozza fel. A filmről gondolkozva rá kellett döbbennem, hogy egyetlen festmény mennyi párhuzamos történetet, mennyi emberi sorsot hordoz magában.

Adele Bloch-Bauer
Adele Bloch-Bauer

A  gyönyörű portré  gazdag aranylemezes díszítettségével, a színek szinte teljes kizárásával különlegesen egyedi aurát teremt maga körül.

De hiába a sok arany, a tekintetet mégis a finoman megfestett arc, a távolba néző szelíd szemek, a szépívű szemöldök és az enyhén nyitott száj vonzza magához. A személyiség kisugárzása erősebb a nemesérc pompájánál.
Ki is ez a hölgy, aki szűk ruhájában, bő,  leomló aranyköntösében, a jövőről mit sem sejtve tekint le az utókorra?

Ciao Adele, Bécs búcsúja Ausztria Mona Lisájától 2006-ban
Ciao Adele, Bécs búcsúja Ausztria Mona Lisájától 2006-ban

A festményt sokáig csak úgy emlegették, mint Ausztria Mona Lisája, és egészen 2006-ig, amíg a Belvedere falán lógott, Hölgy Aranyban volt a címe.
Ez a cím azonban “jótékonyan” fedte el a valóságot: a portrét Klimt 1907-ben készítette egy osztrák-zsidó cukorgyáros, az új művészetek támogatója, az ismert műgyűjtő,  Ferdinand Bloch-Bauer megrendelésére, annak feleségéről, Adele-ről.

Egyedül Adele-t festette meg Klimt kétszer.
Egyedül Adele-t festette meg Klimt kétszer.

Adele Bloch, aki éppen két napja ünnepelte volna 134. születésnapját,  egy befolyásos zsidó család gyermeke volt,  apja az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb bankjának és egy vasúti társaságnak volt az igazgatója.  17 évesen ment férjhez a nála jóval idősebb Ferdinánd Bauerhez, így vették fel a Bloch-Bauer nevet.
Adele Bloch-Bauer szabad szellemű fiatalasszony volt, haladó gondolkodásával jóval megelőzte korát. Mivel egyetemre nem járhatott, sajátos módon képezte magát: délutánonként festőket, zenészeket, tudósokat fogadott szalonjában és  férjével együtt egyben mecénásként is támogatta őket. A család közvetlen barátai közé tartozott Mahler, Schönberg, Freud, Werfel, Richard Strauss, Brahms, Klimt  és még sok prominens személyiség.

Ebben a szalonban fonódott össze a festmény sorsa az egész századfordulós Bécs kulturális sokszínűségével, pezsgő művészeti és tudományos életével. Az arany portréban Bécs aranykora testesült meg.

A Bloch-Bauer család otthona Bécsben.
A Bloch-Bauer család otthona Bécsben.
A Bécsi Opera a századfordulón
A Bécsi Opera a századfordulón

 

 

 

 

 

 

1907-ben, a festmény elkészültekor érkezett Bécsbe művészi karrierről álmodva egy fiatalember, akit azonban két ízben is elutasítottak a Bécsi Művészeti Akadémiáról.  Szegényes körülmények között élt, szuvenír-festésből tartotta fenn magát és gazdag zsidó jótékonykodók által létrehozott szociális szálláson lakott.

Adolf Hitler festménye
Adolf Hitler festménye

Az ekkor még ismeretlen Adolf Hitler sorsa 1938-ban fonódott össze a Bloch-Bauer családéval, amikor a nemzetiszocialista hatalomátvételkor elkobozták vagyonukat, a családtagokat pedig menekülésre és vagyonuk hátrahagyására kényszerítették. Ekkor azonban Adele már nem élt, jóval korábban, 1925-ben halt meg agyhártyagyulladásban. A Klmit-festmények halála után férje tulajdonába kerültek, de Adele arra kérte végrendeletében a férjét, hogy mindkettejük halála után a képeket ajándékozza a Bécsi Állami Galériának. Erre az ajándékozásra azonban már nem kerülhetett sor, mivel Ferdinánd  Svájcba emigrált a nácik elől és ott is halt meg 1945-ben. Végrendeletében minden ajándékozási szándékot visszavont és ügyvédei útján igyekezett visszaszerezni a festményeket. Sikertelenül.

Adele Bloch-Bauer
Adele Bloch-Bauer

 

Gustav Klimt
Gustav Klimt

A portré készítője Gustav Klimt a bécsi szecesszió egyik legismertebb művésze (nem csoda, hogy Ausztria nehezen vált meg a remekművektől) ,  már 1907-ben is befutott festőnek számított, bár a konzervatív körök elutasították és munkásságát sokszor kísérték botrányok.  Évekig készítette például a bécsi egyetem felkérése alapján freskó-sorozatát, amelyet aztán botrányosnak, obszcénnek minősítve dobtak vissza az orvosprofesszorok. Nemes egyszerűséggel így írtak alkotásairól: „Nem a meztelenség és nem a szabad művészet ellen küzdünk, hanem a csúf művészet ellen.” Klimt válasza erre egy újabb festmény volt, Becsmérlőimnek címmel. (Ezt a címet később barátai javaslata alapján megváltoztatta Aranyhalak-ra )

Gustav Klimt Aranyhalak /Becsmérlőimnek
Gustav Klimt Aranyhalak /Becsmérlőimnek

Klimt bohém életfelfogásának köszönhetően baráti társaságában a Király becenevet birtokolta,   egy ismerős leírása alapján “zömök alkat, eléggé nagydarab, kisportolt test… egy vidéki legény vidám nyersessége jellemzi, a bőre napbarnított, akár egy tengerészé, a pofacsontjai kiállóak, pici szeme élénk. A haját hátrafésüli a halántékáról, talán, hogy hosszabbnak tessék az arca. Hangosan beszél, erős tájszólással. Szeret évődni és viccelődni.”

Gustav Klimt
Gustav Klimt

Művészetében zseniálisan ötvözte a képzőművészetet az iparművészettel, mindenféle anyagot és technikát felhasznált alkotásaiban, tervezett ruhákat, készített reklámgrafikát. A bécsi arisztokrácia kedvelt portréfestője lett, de mivel csak saját kedvére volt hajlandó festeni, volt olyan iparmágnás, aki 15 éven át ostromolta sikertelenül  a művészt, hogy megfesse felesége arcképét. Egyes kortársai szerint Klimt portréin a tüllökben, muszlinokban és csipkékben,

Gretha Felsőványi
Gretha Felsőványi

vagy akár a halpikkelyt és növényi ereket utánozó szoros ruhákban az előkelő hölgyek az állat- és növényvilágra emlékeztetnek.

Emilie Flöge
Emilie Flöge
Maria Henneberg
Maria Henneberg

 

 

 

 

Ennél a pontnál kapcsolódik be a történetbe a harmadik személy, Emilie Flöge, a befutott divattervező és modell.  A festővel családi szálak révén kerültek ismeretségbe, Emilie ekkor 18 éves volt.  Többször együtt nyaraltak  az Attersee-nél, innen származik Klimt kevés tájképeinek egyike is,  az Unterach az Atter-tónál (1915). Ez a festmény szintén Adele Bloch-Bauer tulajdonában volt, és a portréval egy időben sajátították ki a nácik.

Unterach az Atter-tónál
Unterach az Atter-tónál

 

A gazdag családból származó Flöge nővérek mesebeli karriert futottak be. Valószínűleg ezt jócskán segítette az anyagi háttér, és a Klimt révén kapott jó referencia. A Mariahilferstrassén megnyitott divat üzletüket a Wiener Werkstatte rendezte be. A luxusbútorok, és a falakon díszelgő nyomatok a szecessziót hirdették.

Flöge inspiráció Valentino divatbemutatóján / 2015.
Flöge inspiráció Valentino divatbemutatóján / 2015.

Érdekesség volt a padlószőnyeg -ami ekkor abszolút újdonságnak számított- , és a vásárlók számára kialakított tükrös öltöző, ahol ezeket beállítva, minden irányból megtekinthették a ruhákat.  Emilie gazdag iparmágnás feleségeket öltöztetett, míg Klimt ugyanezeket a hölgyeket festette meg. Kölcsönösen hatottak egymásra és segítették egymás munkáját.

Emilie Flöge ruhái
Emilie Flöge ruhái

A kényelmes, zsákszerű szabásvonal a szecesszió híveinek körében hódított, Emilie is ilyeneket hordott, sőt Klimt is tervezett néhány darabot. A festő szintén a Flöge szalonban készült köpenyekben járt, melyekhez Mexikóból hozatták az anyagot. De ez a bohém vonal csak a művészek közt aratott igazán sikert.

Klimt és Flöge zsákruhákban
Klimt és Flöge zsákruhákban

 

Emilie Flöge
Emilie Flöge

 

1918-ban, Klimt halálakor a hagyatéka felét Emilie örökölte, de sajnos a második világháború végén egy tűzvészben a szalon kollekciója és a Klimt-hagyaték ezen része  is megsemmisült.

Egyes elemzők szerint a leghíresebb Klimt-festmény,  “A csók”,  kettejük szerelmét ábrázolja.

Klimt: A csók
Klimt: A csók

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha most visszatérünk a filmhez, mint kiindulóponthoz,  Maria Altmannról is szót kell ejtenünk, aki Maria Viktoria Bloch-Bauer néven látta meg a napvilágot 1916-ban.

Maria Bloch-Bauer
Maria Bloch-Bauer
Maria Bloch-Bauer
Maria Bloch-Bauer

Nagynénje volt Adele, akinek a portréját gyerekként, majd fiatal hölgyként is minden egyes náluk töltött alkalommal megcsodálhatta. 1938-ban az Anschluss idején a szeme láttára tették tönkre és fosztották ki családját, apja meghalt. Végül férjével együtt sikerült Amerikába menekülnie, ahol teljesen új életet kezdtek, Maria egy elegáns ruhaüzlet tulajdonosa lett, négy gyermekül született.

Maria Altmann
Maria Altmann

A Belvederében pedig mindeközben ott függött az aranyruhás hölgy portréja, az alábbi felirattal: “a múzeumnak ajándékozta Adele Bloch és Ferdinand Bauer.”

Ma Adele Bloch-Bauer portréja New Yorkban a Neue Galerie-ben látható. Maria Altmann évekig tartó, kalandos pereskedések során, nagy sajtó visszhang mellett szerezte vissza a családi kincseket. (erről szól a film, Helen Mirren és Ryan reynolds főszereplésével)
A festmény a valaha legdrágábban eladott festmények közé tartozik, 135 millió dollárért vette meg a múzeum számára Ronald Lauder.

Ebbe a portréba egy egész korszak tündöklése  van belesűrítve, személyes sorsok, birodalmi ábrándok, jogtalanság és igazságosság.

Egy aranykor tündöklése
Egy aranykor tündöklése

Adele éppen 108 éve nézi figyelmesen a körülötte zajló eseményeket.
Ha ezek a szemek mesélni tudnának!
Jó lenne egyszer élőben is megcsodálni és a szemébe nézni…

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s