“Nem leszek egy amerikai milliomosnő pincsikutyája!”

– jelentette ki gróf Batthyány Gyula, amikor Elisabeth Arden, a kozmetikai ipar milliárdos nagyasszonya 1956-ban 10.000 dollárt küldött az országból való kimenekítésére.
Pedig oka lett volna a távozásra, hiszen 1952-től több évig koholt vádak miatt raboskodott Márianosztrán, a 111-es cellában. Koncepciós perben, kémkedésért ítélték el, szabadulása után
1959-ig pedig kegyelemkenyéren élt Polgárdiban volt tiszttartója lakásában. Vagyonát elkobozták, kisemmizve halt meg 72 éves korában.

1952. a rabosítás fotói

Ki is volt ez a tragikus sorsú ember?
Az első felelős magyar kormány miniszterelnökének, gróf Batthyány Lajosnak 1887-ben született dédunokája Vaszary János

Tartalékis honvéd huszártisztként 1914-ben

magántanítványaként kezdte művészi pályáját. Sok történet kering a 19–20. század fordulóján a hivatalnokpálya helyett a művészetet választó festőkről. A vaskalapos papák torkán – mondjuk egy Márffy vagy egy Csók papáén– csak erős küzdelem árán tudták lenyomni a különc pályaválasztást. Nos, ilyen gondokkal a fiatal Batthyány gróf nem küszködött.  Ahogy írta 1941-es cikkében: „családom anyai ágában (az Andrássy nemzetségben) a képzőművészet szeretete tradíció volt. Minden Andrássy szerette a festészetet, vagy maga is festett s rajzolgatott, mint – kontár.”
Grófunk gyakorlatilag az Andrássy-kastélyokban nőtt fel, Terebesen és Tiszadobon együtt rajzolgatva és festegetve a többiekkel.

Tiszadobi Andrássy-kastély
A gróf szülöhelye Ikervár

 

 

 

 

Tehetségét hamar felismerték és támogatták. Mint befutott társasági festő később nagy pénzeket keresett, de életvitelének fenntartása az örökölt (és a házasság során szerzett) vagyon nélkül nem ment volna.

Portré a művész feleségéről: Károlyi Zsuzsanna grófnő

Igaz, a hatalmas gazdagság csak kívülről látszik mérhetetlennek. A harmincas években az arisztokrácia folyamatosan szegényedett, ráadásul egy olyan kultúrnívóhoz ragaszkodtak, ami nagyon-nagyon sokba került. Ennek a rétegnek általában derogált a pénzzel való foglalkozás, Batthyány Gyula apja meg kimondottan arról volt híres,

Batthyány vadászkastély Polgárdi

 

 

hogy nem tudott bánni a pénzzel. Őt a melegházai, a Polgárdi kastély parkja érdekelte, a bevételek és kiadások egyensúlya hidegen hagyta. Ebből az következett, hogy folyamatosan adogatták el a birtokokat, vagy legalábbis bérbe adták a földjeiket. Tévedés lenne azt hinni, hogy felvetette őket a pénz. A két világháború között permanenssé vált az egyensúlyozás az arisztokratikus életforma és a teljes csőd között. De visszatérve a festőhöz, egyáltalán nem volt véletlen, hogy a harmincas években elképesztő mennyiségű portrét festett, mivel ezekért komoly pénzeket kapott.

Önarckép 1910.

A nagyvilági társasági életet élő gróf sikeres évtizedeit össze lehet állítani a korabeli lapok színes riportjaiból, főként a Színházi Életből. Életének lapjain egymás után bukkannak fel a világsztárok, a Batthyány művészetét nagyban befolyásoló orosz balett (Gyagilevvel és Nizsinszkijjel), a lengyel art deco sikerfestő, Tamara Lempicka, vagy akár a luxusipar olyan mágnásai, mint az ékszerész Louis Cartier vagy a szépségdiktátor Elizabeth Arden.

Tamara de Lempicka
Elisabeth Arden
Vaclav Nizsinszkij

 

 

 

 

 

Valamint grófnék és bárónék hosszú tömött sorban. Segítségükkel kirajzolódik az az elit, amelynek Batthyány fontos figurája volt.

Andrássy Katinkával a 300 éves ember c. film forgatásán 1914-ben (a film elveszett)

Lóverseny, premier, egzotikus utazások és gáláns fogadások. Állnak a színfalak, látjuk benne Batthyány kifogástalanul elegáns, karcsú és magas alakját.  Nemcsak szépasszonyok százait festette meg, de divatguruként is aktí volt, sminktanácsokat és öltözködési tippeket adott, még ruhát is tervezett.

A balszélső 2 jelmezt Batthyány Gyula tervezte.

Nemcsak festette, de vallotta is az art decós szépségideált. „A fiús, fölöslegmentes, kisportolt női testek olyan magas kultúrát sugároznak ki magukból – mondta 1932-ben –, olyan távolodást a nő mint préda fogalmától, hogy csak nagyon kifinomodott szépérzékű emberben keltenek erotikus vágyat.”

Könyvtárszobában

A második világháború azonban mindent megváltoztatott.  Batthyány Gyula nagyon tisztán látta, meg is írta, hogy a magyar arisztokrácia elsüllyed. Tisztában volt azzal, hogy valami olyasmit képvisel, ami szükségszerűen el fog tűnni. Egy interjúban elmondta, hogy a magyar arisztokrácia túlérett, időszerűtlen társadalmi szerepet hordoz.
Nem is tévedett, bár ilyen drasztikus változásokra nyilván nem gondolhatott. A háború után gyakorlatilag nincstelen földönfutó lett. Fiával, Bálinntal ellentétben mégsem próbált menekülni az orazágból.  Generációja egy olyan társaság volt, aminek az értékrendjét  ma már kevesen tudják magukévá tenni. Sokan közülük úgy gondolkodtak, hogy nem hagyhatják el a hazájukat, még akkor sem, ha itthon csak szenvedés vár rájuk: „ha mi elmegyünk, ki marad itthon?” – ez volt az örök dilemma. A következő generáció, például Batthyány Bálint már másként gondolkodott: ő el akart volna menni.

Fia portréja és fotója 1930-as évek

Bálint 1956 végén néhány társával, többek között Bilicsi Tivadarral és családjával együtt neki is vágott a határnak. A menekülő csoport egyik tagja mesélte, hogy végül azért kapták el őket, mert a színész felesége meglehetősen termetes volt, és nagyon lassan gyalogolt.
A börtönévek után a festőnek Polgárdiban volt egy szobája, egy kanapéja, s ott éldegélt egyik napról a másikra. Andrássy-Pallavicini Borbála, aki az ötvenes években Polgárdiban meglátogatta a művészt, leírta, hogy a festő napjai azzal teltek, hogy reggeltől estig készítette a történelmi kompozíciókat.

Készül a festmény gróf Batthyány Lajos letartóztatásáról

Körülbelül kétszáz képet tervezett a világtörténelem legkülönbözőbb eseményeiről.  Minden egyes alaknak történelmi jelentősége/szerepe van, valós helyszínekkel, gondosan ügyelve a ruházat hitelességére. Egy-egy képet nagyjából három héten át rajzolt reggeltől estig.
Hogy mi szükség volt ezekre a történelmi tablókra? Talán gyógyírt jelentettek, kapaszkodót a múltba, ahol olyan biztosnak és kiszámíthatónak látszott a jövő.
2015-ben a Kieselbach Galéria mutatta be a nagyközönségnek az elfeledett festőt. A kiállításra készült videó-előzetes nagyszerű összefoglaló gróf Batthyány Gyula művészetéről:

„A formailag burjánzó, érzékiséggel telített látvány, a test leplezetlen kultusza nagyon intenzíven hat a nézőre, s ez az effektus sokakat hoz zavarba Batthyány képei előtt” – így jellemzi a művész festményeit Kieselbach Tamás egy  kötet előszavában. Molnos Péter gróf Batthyány Gyula című könyvében megismerhetjük a különleges művész életrajzát, pályafutását, csaknem százötven színes reprodukció és több mint kétszáz korabeli dokumentumfotó kíséretében.

FESTMÉNYEI:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s